Programpontok helyett: #2

Az elmúlt időszakban sokszor beszélgettem Kapoly múltjáról, történelméről, kultúrájáról köztiszteletben álló és a témában jártas kapolyiakkal.  Olyanokkal, akiktől sokat is tanulhattam és tanultam is. Ezek az élmények és tapasztalatok megerősítették bennem az ismerni vélt, ám valójában át nem gondolt érzést és tudást, miszerint nincs jövője egy társadalomnak, egy településnek, de még egy családnak sem akkor, ha a múltját nem ismeri és nem ápolja. Fiatalabb koromban tévesen, de legalábbis tudat alatt az engem körülvevő időseket a múlthoz soroltam. Ezt a hibát néha felfedezem a ma nálam fiatalabbakkal való beszélgetések során is. Nagy hiba. Egy család és bármekkora (kicsi vagy nagy) közösség a mindenkori idősek nélkül nem lehetne az ami.  Ezt legtöbben akkor értik meg amikor elveszítenek egy számukra fontos személyt.  Sokszor még azokat sem látjuk meg, nem tiszteljük kellő súllyal, akik őket segítik, néha helyettünk. 

Kapoly sem nélkülözi az idős, nyugdíjas közösséget. Én  azt tapasztalom, hogy a település nem tesz meg mindent amit megtehetne nyugdíjasainak, idős, néha egyedülálló lakóinak mindennapi életének szebbé, könnyebbé tételéért, javításáért.  Nem azt gondolom, hogy magára hagyta őket, hogy nem figyel rájuk. Mégis, polgármesterként komoly erőfeszítéseket fogok tenni, hogy ez a figyelem és törődés még hatékonyabb legyen. 

Mit jelent ez ?  Erre a célra több anyagi lehetőség feltételek nélküli előteremtését.  Egy konkrétan az idősek, nyugdíjasok találkozásainak, rendezvényeinek, a róluk való gondoskodást segítő, a magányosoknak egyfajta társasági, közösségi életet biztosító, az elesettebbeknek egy rövid időre meleget, biztonságérzetet nyújtani képes és egyben a helyi  hagyományok és kultúra valódi ápolására is alkalmas létesítmény létrehozását. Egy hely megteremtését, ahol időseink, nyugdíjasaink továbbra is érezhetik, hogy fontosak a közösségnek. Ahol a gondoskodás még ha nem is állandó, de bizonyosfokú infrastruktúrára is lelhet.